Az ősi észak-amerikaiak legalábbis egy részének eredete délre esik. Tudunk a Mexikóban, Közép- és Dél-Amerikában található ősi alagutakról is. De vajon találunk-e bizonyítékot ezekre az Egyesült Államokban?
"Az egész amerikai kontinensen léteznek legendák archaikus sugárutakról, faji emlékek mérföldekre nyúló földalatti átjárókról. A nagy kataklizma után az ősi északi indiánok hatalmas barlangkomplexumokban éltek, amíg biztonságban nem volt a felső világba való visszatérés. A történet számos törzsben elterjedt, a pueblóktól a feketelábúakig.
"Az északnyugati államok mandanjai, akik közül néhánynak kék szeme és selymes haja volt... Azt mondták, hogy az első ember, aki kijött az alagutakból, azok a „Histoppá”-k vagy "tetováltak" voltak. Mivel túl korán hagyták el a biztonságot, elpusztultak. A többiek, akik lent maradtak, vártak, amíg az erős fény eloszlatta a felszínen lévő sötétséget...".
"Az apacsok legendája szerint távoli őseik a keleti tenger egy nagy szigetéről származnak, ahol nagy épületek és hajókikötők voltak. Fölkelt a Tűz-sárkány, és őseiknek menekülniük kellett a messze déli hegyekbe. Később hatalmas és ősi alagutakban voltak kénytelenek menedéket keresni, amelyekben évekig vándoroltak..." (39. oldal).
Amint látjuk, sokan tudtak a korai amerikaiak közül ezekről az ősi alagutakról. Lehet ezeknek az alagutaknak bármi köze a modern alagutakhoz, amelyekről oly sokat hallottunk az elmúlt években?
Az egyik olyan terület, amelyről azt beszélik, hogy földalatti komplexummal és alagutakkal rendelkezik, és amely a legtöbb ember számára tiltott terület, az az új-mexikói White Sands Missile Range környéke.
David Hatcher Childress gyönyörűen megírt "Lost Cities of North & Central America" (1992) című könyvében leírja Victorio apacs törzsfőnök titkos főhadiszállását.
"A Victorio-csúcs /a képen alul/ és a Hard Scrabble-csúcs, valamint a Geronimo-csúcs mind-mind alagutakkal, barlangokkal és titkos bejáratokkal volt tele. A Hard Scrabble bejárata egy lépcsősoron vezetett lefelé egy földalatti folyóhoz. Az utolsó lépcsőfok egy halálos nyílvesszővel ellátott csapdát rejtett." (313. oldal).
Childress úr ír az Arizona állambeli Sedona helyi lakosával, Richard Dannellyvel, a „Sedona, Power Spot Vortex” című könyv szerzőjével folytatott beszélgetéséről. Dannelly elmondta neki: "Néhány barátom felfedezett egy alagutat, amely a Superstition-hegységben /a képen alul/ a föld alatt húzódik elég hosszan.
Mégis, valahányszor megpróbálták felfedezni a barlangot, furcsa félelem és rettegés érzése kerítette hatalmába az egész társaságot, és mindig visszafordultak". Egy médiumhoz küldték őket, aki mesélt nekik egy emberről, az illető félelem nélkül vezette be őket az alagútba. "Ezzel a férfival, mint vezetőjükkel képesek voltak behatolni az alagútba..." A mélyben ... "ősi építmények maradványait és jól megmunkált sziklából készült falakat találtak. Aztán felfedeztek ezen a helyen egy csigalépcsőt, amely faragott kövekből épült, és csak egyre lefelé vezetett a földbe...
"Némi vita után úgy döntöttek, hogy a vezetőjüknek le kell ereszkednie a lépcsőn ...
Így is tett, követve a lépcsőt a föld mélyébe. Némi idő után egy nagy terembe ért, ahol még több faragott kő volt. A szoba közepén egy gigantikus, sziklába vájt trón állt, amely elég nagy volt egy óriásnak, vagy két embernek, akik együtt ülnének.
"A falakon műtárgyak voltak, bár (nem) tudta, hogy mik azok. A férfi visszatért a lépcsőn felfelé, és jelentette, amit felfedezett. A többiek megpróbálták meggyőzni, hogy térjen vissza a szobába, és hozzon fel néhány leletet, de a férfi visszautasította. A csapat ezután elhagyta az alagutat, és a bejárat ma is titok". (308-309. oldal).
Az NBC országosan hosszú ideje futó "Unsolved Mysteries" (Megoldatlan rejtélyek) című sorozatának közvetítése okán, a legtöbben ismerik Noss doktor és az elveszett La Rue-i bányák történetét. David Hatcher Childress könyvében részletesen foglalkozik a történettel. Megemlíti David Chandler "100 Tons of Gold" /100 tonna arany/ (1978) című könyvét is.
Childress folytatja ezt a leleplező beszámolót: "A True Treasure magazin 1968. novemberi számában megjelent cikk miatt megélénkült az érdeklődés a mesés kincs iránt, így három farmer, akik a Victorio Peak-től nyugatra fekvő területen éltek, megkerestek egy Harvey Snow nevű aranyásót. Snow 25 évet töltött a White Sands egész területének feltárásával, és a farmerek úgy érezték, hogy Snow elvezetheti őket a kincses területre, megkerülve a rakétakilövőt őrző katonai őrjáratokat".
Egy történet miatt, amelyet Snow-nak sok évvel korábban egy cowboy mesélt, aki követte Noss doktort egy rejtett alagúthoz, úgy vélte, hogy a kincs nem a Victorio-csúcson van, hanem egy másikon, a Hard Scrabble-en, amely szintén kormányzati tulajdonban volt.
Snow hihetetlen történetét aztán Mr. Chandler meséli el: "A második napon megtaláltam a barlangot a lejtős lépcsőkkel. Lementem a lépcsőn; lefelé és lefelé. Nem tudom, milyen messzire. Talán 1300-1400 lépcsőfokot becsültem. Az utolsó, alsó lépcsőfok alul le volt kerekítve, így amikor ráléptél, gurult. Nyersbőrrel egy íjhoz és nyílvesszőhöz volt kötve, de a nyersbőr már régen elrohadt. Bejutottam oda." (310. oldal).
A lépcső alján Snow egy nagy szobát írt le, amelyben forró víz csordogált. Snow követte az alagutat szobáról szobára; néha az alagút olyan szűk lett, hogy négykézláb kellett mennie. Az egyik szobáról Snow így számolt be: "Találtam néhány dolgot. Találtam kis halmokat ... aranyból, rézből és ezüstből".
""Gondoltam, hogy ezekért majd visszajövök, és továbbmentem. Ezután egy nagy szobába értem. Itt egy csomó mellékalagút futott északra és délre. Mind természetes volt, semmi ember alkotta. Itt, ahol keresztezték egymást, egy nagy W-t alkottak. Én nem mentem be ezekbe az alagutakba, maradtam a nyugatra tartó patak mentén... A főterem túlsó végén találtam néhány dolgot, amiről nem beszélhetek..."" (311. oldal).
"Snow története lenyűgöző és a legtöbb ember számára szinte hihetetlen. Tizennégy mérföldet gyalogolt egy földalatti alagútban. Az a körülbelül 1400 lépcsőfok, amit a földalatti folyóig megtett, jó 800 vagy 900 lábnyira lehetett a bejárat alatt. Az alagutat legalább egy helyen keresztezte egy másik, amely derékszögben futott azzal, melyet követett." (113-114. oldal).
Amint ezekből a jelentésekből láthatjuk, az új-mexikói White Sands területe alatt hosszú alagutak kiterjedt rendszere létezik, amelyek már évszázadok óta ott vannak. Nekem úgy tűnik, hogy ha a kormány földalatti bázisokat akart volna, akkor ezeket a meglévő alagutakat használták volna, mégis, a modern kutatók még csak utalást sem tesznek a létezésükre. Miért nem?
Mr. Childress egy sokatmondó megjegyzést tesz a kormányzat részvételével kapcsolatban;
"Az aranyat, amelyet egykor a Victorio-csúcsban tároltak, az amerikai kormány, különösen a hadsereg és a CIA lefoglalta." És én még azt hittem, hogy a CIA a külföldi hírszerzéssel foglalkozik. Hol a kapcsolat? Talán a Belső Lények?
"A hadseregről köztudott, hogy a hegycsúcsot buldózerrel kitermelték, sőt, még egy acélkaput is elhelyeztek a hegy bejárata fölé... Biztosították az államot, hogy a Victorio-csúcson nincs arany, és soha nem is volt."
"Chandler szerint, 1961. augusztus 10-én egy szigorúan titkos művelet zajlott a White Sands Missile Range-en. Ezen a napon a titkosszolgálat a hadsereg bizonyos, a lőtéren tartózkodó személyzete segítségével visszaszerezte az aranyat, és különböző célokra különböző helyekre szállította."
Amellett, hogy korrupt kormányukat pénzzel látták el ahhoz, hogy amerikaiak egy generációját pusztítsák el veszélyes drogokkal, még egy nagy alagútrendszerük is volt. Értelemszerűen ez az egyik olyan rendszer, amelyet aljas és fekete tetteikhez használnak. Mikor ébred fel az amerikai nép arra a tényre, hogy sok szörnyű dolog folyik ... közvetlenül a lábuk alatt?
Forrás: http://www.ufoarea.com/underground_secrunderground.html
