Földönkívüliek Tutanhamon fáraó sírkamrájában

 Részlet Szalay Iván: „Egyesített teremtéstörténet” című könyvéből

„ Tutanhamon fáraó—a XVIII. Dinasztia uralkodója, a Kr.e. 1339-1347 közötti időszakban ült a trónon. A fiatalon elhalálozott (vagy megölt) fáraó drámai történetéhez és nevéhez fűződik--uralkodói tevékenységén túl—az a tény, hogy vele kapcsolatban konkrétan bizonyítható világegyetemi lények, un. ufonauták földi tartózkodása a környezetében, uralkodásának idején, akiknek mumifikált holttestét is megtalálták a fáraó sírjának feltárása során. Tutanhamon személye, közel 3500 év távlatából újból „beleszólt” a jelenkori emberi történelem alakulásába és korunk úgymond legérdekesebb, tudományos szempontból legfeszítettebb kérdésében, a világegyetemi lények létezése tekintetében, döntő bizonyítékkal szolgált az utókor számára. /A képen Tutanhamon fáraó szarkofágjának arany maszkja látható./

1922. november 25-én, a Théba város melletti Királyok Völgyében,—az angol Howard Carter régész vezetésével—megtalálták a több helységre tagolódó, sziklasírba temetett Tutanhamon fáraó szarkofágját, és a sírnak minősülő helységekben összezsúfolt, arannyal borított emléktárgyak halmazát. A feltárt sírban, az északi Canopus-szobában, a „kincseskamrának” minősülő helységben, Carter és munkatársai több kisebb és aranyozott faládát találtak, a fáraó és feleségének szintén aranyozott használati eszközeinek sokasága között. Két aranyozott faládában, arannyal borítva—a fáraó és feleségének Anhesenamonnak két koraszülött, 5 és 8 hónapos leánygyermekeinek mumifikált holttestei voltak elhelyezve. A két leánygyermek „koporsója” közelében egy másik, szintén arannyal borított, 80 cm nagyságú faláda volt található. Az utóbbiban fejtől-lábtól egymás mellé helyezett két kistermetű, furcsa alkatú, gyermek nagyságú, mumifikált holttestet találtak a „kincseskamra” átvizsgálása során. A későbbiekben—a Királyok Völgyében megtalált Tutanhamon fáraó sírjának feltárását és történetét, összegezett monográfiában közreadták. A két, embertől eltérő lény megtalálásáról - Carter régész a következőket említi. (Idézet: Christiane Roches-Noblecourt 1985-ben megjelent, „Tutanhamon—Egy fáraó élete és halála” című könyvéből)
 ” Még ennél is nagyobb meglepetést okozott egy másik fadoboz, amely egy halom tárgyon feküdt. Két kis antropoid /!/ koporsót tartalmazott, fejtől-lábtól egymás mellé helyezve. Külsején a feliratok Osirisre utaltak, minden más név nélkül.”
Az antropoid szó jelentése: majomszerű lény! Tehát;- Carter nem ismerte fel a két, embertől eltérő lény világegyetemi eredetű mivoltát, mivel mumifikált majom tetemeknek tartotta őket. Mentségére legyen mondva—1922-ben a világ még nem rendelkezett semmilyen ismerettel az un. ufonautákról, mindez mellett az is tény, hogy a fáraók halálát követően, a temetési szertartás részeként, a sírba helyezték kedvenc állataikat; - macskát, kutyát, majmot, madarakat, mumifikált állapotban.

A következő, eredeti kép bemutatja a két megtalált, kistermetű világegyetemi lény arannyal borított múmiáit a nyitott fadobozban, és az 1923-ban már leközölt, kisebbik ufonauta mumifikált holttestét. A feltárást követő időkben a Tutanhamon sírjából kimentett dokumentumok a kairói Egyiptomi Múzeumba kerültek. A két világegyetemi lény mumifikált holttestét papírba csomagolva dobozba helyezték, majd sorszámozva a raktárba kerültek.

 

A következő fotó a kisebbik lény holttestét mutatja—közelről. A „körte alakú” fej, az óriási koponya, a két ovális szemgödör, a jellegtelen orr, valamint a „vonal” száj, a kicsiny testalkat és a három, hosszú ujj, melyek mindegyike—embertől eltérően—négy ujjpercre tagolódtak, mindezek az un. ufonauta-humanoidok anatómiai jellemzői. A három hosszú ujj mellett egy negyedik, csökevényes ujj is látható a kézfejen. (Az összehasonlítás érdekében említem, az ember ujjai három ujjpercre különülnek el) A képen jól látható a kézfej, illetve a hosszú ujjak négy egységre való tagolódása.
A világegyetemi lények és a földönkívüli intelligencia létezését a csillagászok és az űrkutatással foglalkozó szakemberek, a világegyetem számos térségében kutatták és kutatják—eddig minden eredmény nélkül—és itt meg kell jegyezni enyhe iróniával, hogy csak két helyen nem kutatták; - a Földön és a kairói Egyiptomi Múzeum raktáraiban. Tudniillik—mint ahogy az előzőek során említettem, a földönkívüli intelligencia létezésének bizonyítékai a Földön találhatók, azon „egyszerű” oknál fogva, hogy az ő civilizációjuk az időt illetően jóval megelőzte a földi, jelenlegi társadalom kialakulását, ebből eredően, évmilliók távlatától kezdődően megkezdték az űrutazásokat, a környező világegyetem „feltérképezését” és megismerését. Az itt vázolt folyamatokat ismerte meg a jelenkor embere az un. UFO- jelenségek révén. 

A jobb oldali kép szintén közelről mutatja a kisebbik lényt, akinek a koponyája az elmúlt, mintegy 3500 év során, számos esetben megsérült, mivel a felső része és oldalfala több helyen kettétört. A mumifikált ufonauta holttestének gondatlan kezelését az is bizonyítja, hogy a csomagoló papírt, amelyben a világegyetemi lényeket helyezték, a későbbiekben kézzel körbetépték a test körvonalainak megfelelően.

A fenti képen bemutatott, kisebbik ufonauta vonatkozásában, a test alsó részén női nemi szervhez „hasonló” nyílás látható, amely a látszat ellenére, valószínűen csak az ürítés feladatait látta el; - az említett jogos feltételezést erősíti az a tény, hogy az un. ufonauta lények—Isten részéről és fantasztikus teremtői tudása révén—céltudatosan meghatározott és kijelölt feladatok elvégzésére, mesterségesen megteremtett lények, amely különleges létezéshez nincs szükség nemiségre.

 

A következő képdokumentum a Tutanhamon sírban megtalált—és majomnak minősített—második és nagyobbik, mintegy 70 cm magas, anatómiai szempontból tipikus ufonauta lény koponyáját mutatja közelről.
Ez is megsérült az idők folyamán;- mint látható, a nagyon széles és magas homlokfal csontozata—valószínűen szintén a gondatlan kezelés eredményeként—kettétört. A két óriási és ovális szemgödör nagyrészt „elfoglalja” az arckoponya jelentékeny részét. A példátlan nagyságú és bizonyára rendkívülien bonyolult agyfelépítettség, amely az óriási koponya alapján sejthető, fantasztikus, ellenállhatatlan akaratot és telepatikus erőt sugározhatott az ufonauta lény részéről élő mivoltában a környezetében. A két világegyetemi lény jelenlétét—Tutanhamon fáraó környezetében az indokolta, hogy nagyon fiatalon, 11 éves korában került a trónra, és valószínűen a régensi szerepet tölthették be a gyermek fáraó mellett, amely háttér uralkodói rejtett státuszt, telepatikus úton gyakorolták a környezetükre. A két világegyetemi lény halálának oka abban keresendő, hogy a fáraó környezete—az embertől eltérő, különleges testalkatú lényeket—a kedvenc állatainak tekintette, (majmoknak) ennek okán Tutanhamon halálát követően, a két lényt megölték, testüket mumifikálták és a fáraóval, valamint koraszülött gyermekeivel együtt a sírba helyezték őket. (Anhesenamon—a fáraó felesége, a későbbiekben hal meg, szintén fiatalon, a trónért való küzdelmek során megöli az udvar egyik főembere Ay, (Eye) aki aztán rövid időre a trónra kerül. Ay személyében jelölik meg a jelenlegi egyiptológiai kutatások, hogy ő ölte meg, illetve ölette meg alvás közben a fiatal Tutanhamon fáraót is.)
A bemutatott, második világegyetemi lény vonatkozásában is láthatok azok az anatómiai jellemzők, amelyek ismertté váltak az un. ufonautákkal kapcsolatban. Az arcból csak az orr csúcsa emelkedik ki, a két óriási szem között a száj vékony és teljesen zárt, az orr körül még felfedezhetők a csontra vékonyan rászáradt, valamikori világosszürke bőrmaradványok.
A következő két képen bemutatom a fáraó feleségének—Anhesenamonnak két, koraszülött és elhalálozott leánygyermekének mumifikált holttestét. A Tutanhamon sír feltárását követő években, a megtalált holttestekkel kapcsolatban,—több esetben antropológiai vizsgálatokat kezdeményeztek, egyiptomi és neves külföldi orvos professzorok és egyiptológusok bevonásával.
A vizsgálatokban résztvevő neves szaktekintélyek behatóan tanulmányozták a Tutanhamon sírban megtalált holttesteket és meglepő módon, vagy véletlenül, vagy tudatosan rendre összekeverték a két koraszülött gyermek és a két világegyetemi lény holttestét, mindannak ellenére, hogy antropológiai és anatómiai szempontból, a világos és jól értelmezhető különbségek teljesen nyilvánvalóak voltak. Ha a neves antropológus és egyiptológus (Dr. Walha és Dr. Bob Brier a Long Island-i Egyetem professzora) tévedése véletlen volt, akkor az hiba, mivel súlyos szakmai tévedésről tettek tanúbizonyságot. Ha a tévedés tudatos volt, ebben az esetben a vizsgálatokkal kapcsolatban eltitkolták az igazságot, a valóságot a világ elől, mivel nyilvánosságra kellett volna hozni, hogy Tutanhamon fáraó sírjában két világegyetemi lény mumifikált holttestét is megtalálták. Ettől kezdve viszont nem lehetne eltitkolni a világegyetemi lények létezését és időszakos földi tartózkodásuk lehetőségét a világ elől - mint ahogy jelenleg a tudós világ az említetteket szeretné elhallgatni az emberiség elől.
A bal oldali fotón az 5 hónapos, elvetélt gyermek mumifikált holtteste látható. A fej—az idők folyamán teljes mértékben szétroncsolódott, apró darabokra tört, ennek okán nem szerepel a képen. A test, a karok, a combok szintén sok-sok darabra törtek, ez látható is a mellékelt fényképen. A 8 hónapos, koraszülött leánygyermek mumifikált teste—jobb oldalon—viszonylagos épségben megmaradt, de a koponya aberrált formája betegségre utal. Mindezen összefüggések alapján, valamint a két gyermekről és a két világegyetemi lényről közölt képek összehasonlításával, még a laikus szem is különbséget tud tenni a látható és értelmezhető anatómiai eltérésekről, a két emberi gyermek és a két világegyetemi lény morfológiai (alaktani) megjelenése között.

A Tutanhamon sírban megtalált mumifikált holttesteket a későbbiekben átszállítják a Kairói Egyetem anatómiai tanszékére, ahol sorozatos vizsgálatoknak vetik alá őket. Időközben, valamilyen rendkívüli eseménynek történnie kellett, mivel 1930-ban a két furcsa testalkatú lény holtteste eltűnik a Kairói Egyetem tanszékéről. Csak a két mumifikált ufonauta maradványai tűnnek el, méghozzá nagyon hosszú időre, 66 évig nem kerülnek elő az elhallgatás homályából. Majd kirobban és lezajlik a II. Világháború, aztán az azt követő politikai és gazdasági világválságok közepette a világ elfelejtkezik, a tudományos világ pedig mélyen hallgat arról, hogy a Földön is megtalálhatok a keresett világegyetemi lények bizonyítékai, amely bizonyítékok ezen időre a világ valamelyik tudományos centrumának mélyére vannak elrejtve. Az embertől eltérő világegyetemi élet bizonyítékainak eltűnését vallási okok motiválják, valamint a még uralkodó „zárt szellemű”, tudományos szemlélet érvényesülése, néhány fanatikus és döntő helyzetben lévő ”tudós” ember tekintélyelvűségből fakadó szemlélete,--mely szerint a földön kívül nem létezik és nem létezhet, emberhez hasonló, differenciált élet. Az itt említett és az idő által is megcáfolt maradi életszemléletet, a tudományos világ annak ellenére hangoztatta, hogy ezzel kapcsolatban Istennek merőbben más és eltérő a véleménye, amely közismert a Bibliából. („Teremtsünk Embert…stb.”)
Az 1990-es évek elején került vissza Egyiptomba, illetve a Kairói Egyetemre, „világkörüli útjáról” a kisebbik ufonauta mumifikált holtteste. 1996-ban, tehát 66 év után megkerül és visszatér Egyiptomba a „nagyobbik” is. Újabb vizsgálatok következnek, de ekkorra a világ már rendelkezik némi ismerettel –az ufokutatók eredményei alapján—az ufonauta-humanoidokról, ennek ellenére a megvizsgált két különleges alkatú lényt—az egyetem anatómiai tanszékének vezetője—„Éretlen leánygyermekeknek minősíti”. Az ilyen abszurd esetekre mondja találóan a magyar nyelv:- „ Így múlik el nyomtalanul a világ dicsősége.”