A Sabu lemez egy ókori egyiptomi műtárgy a Első Dinasztia,/Kr.e. 3000-2800/ idejéből. 1936-ban találták meg a Saqqara nekropolisz északi részén, Dzsószer lépcsős piramisától 1,7 km-re északra, az S3111-es masztabában, az ókori egyiptomi hivatalnok, Sabu sírjában, akiről a nevét kapta./A masztabák vályogból épített, hasáb alakú emelvények, melyeket a sírok felett helyeztek el./ A gondosan megmunkált, természetes kőből készült edény funkciója és jelentése nem világos.
Leírása
Történelem
Sabu sírját 1936. január 19.-én fedezte fel Walter Bryan Emery brit régész. Ez egy masztaba sír, amely hét kamrából áll. Az E szobában, a központi temetkezési kamrában, egy központi helyen találták a korongot, közvetlenül Sabu csontváza mellett, amelyet eredetileg egy fából készült koporsóban temettek el. A sírkamrában nem volt lépcső, és tele volt kőedényekkel, kovakő késekkel, nyilakkal, néhány réz eszközzel. A tárgyat több darabra bontották, majd később helyreállították. Jelenleg a Kairói Egyiptomi Múzeumban látható. A műtárgy egy példánya a Jungfrau Park Orient pavilonjában látható, amelyet Erich von Daniken alapított.
Az Elsőtől a Harmadik Dinasztiáig terjedő időszakban a nagy lapos kőtál leletek általában nem ritkák. Az ókori Egyiptomnak ebben az időszakában a kőtárgyak gyártása általában a tetőfokára hágott, és Szakkarában számos kiváló minőségű, hasonló eredetű tárgyat találtak. Kialakítása miatt azonban a lemezt az egyiptológia egyedülálló darabjának tekintik.
Értelmezése
A felfedező Emery a leletet a középső lyuk miatt, próbaképpen állványra helyezett edényként értelmezte, de ennek maradványait nem találták meg. /A bal oldali képen a Kairói Múzeumban kiállított korong, egy vörös fatengelyre ráhúzva látható./ Figyelembe kell azonban venni, hogy az S3111 masztaba nem volt érintetlen, amikor Emery felfedezte, mint sok más ókori egyiptomi sírt, a sírrablók évszázadokkal korábban kifosztották. Mivel egy Sabu koronghoz hasonló fémtárgy előállítása könnyű lenne, de nagyon bonyolult, ha könnyen szilánkosodó közetből készülne, feltételezték, hogy a korong egy fémtárgy utánzata lehetett. A felfedezés korai jelentései "titokzatos hajónak" nevezték, és feltételezték, hogy egy gigantikus lámpa lehetett. Népszerű de tudománytalan publikációkban egy William Kay nevű angol mérnököt idéznek, aki továbbfejlesztette ezt a hipotézist. Elmondása szerint a tálat háromlángú olajlámpaként használták a rituális tevékenységek során, és erre a célra egy tartóra helyezték. Egy másik hipotézis szerint a tál törékenysége miatt csak dekoratív célt szolgálhatott.
Az egyiptológiában az említett rövid beszámolókon kívül nem volt kiterjedt vita a korongról és funkciójáról. Egyes paleoasztronautikai teoretikusok úgy vélik, hogy a tárgy egy nem oda való lelet, azaz olyan tárgy, amelyet olyan helyen találtak, ahová "nem tartozik". Ezen elmélet szerint a korong jelentőségét egyedülálló formája mellett az is kitünteti, hogy a temetkezési kamra közepére helyezték, nem pedig Sabu maradványaira. Ezenkívül megjelenése hasonlít a radioaktivitás szimbólumára. /Szerk: A radioaktivitáshoz semmi köze sincs, maga a kifejezés egy modern fogalom./
Az Airbus Kutatóközpontban 3D nyomtatóval másolatokat készítettek a lemezről, és megvizsgálták a fizikai tulajdonságait. A másolatok aerodinamikai tulajdonságokkal rendelkeztek, repülő korongként szolgálhattak. Forgási szimmetriájuk miatt azonban propellerként vagy turbinaként való felhasználásuk lehetetlen. Azt is kimutatták, hogy a lemezt olajlámpásként is lehet használni.
Forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/Sabu_disk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése