TILTOTT RÉGÉSZET: "Oroszlánváros" a Qiandao-tó alatt

A Qiandao-tó vagy Ezer Sziget-tó Zhejiangban, Kínában található, mintegy 150 kilométerre Hangzhou városától. Egy mesterséges tó, amely a Xin'an folyó vízerőmű befejezése után alakult ki. 1959-ben a Xin'anjiangi víztározó építése érdekében a völgyet elárasztották vízzel, így egy 573 négyzetkilométeres tó vagy víztározó jött létre, amelynek tárolókapacitása 17,8 köbkilométer. A tavat azért nevezik Ezer Sziget-tónak is, mert 1078 nagy szigettel és néhány ezer kisebb szigettel van tarkítva.
A tiszta és iható vízéről ismert Qiandao-tóból állítják elő a híres Nongfu Spring márkájú ásványvizet. Buja erdőknek (több mint 90%-a) és egzotikus szigeteknek is otthont ad. Az utóbbi időben turisztikai helyszínné vált tematikus szigeteivel, amelyek közé tartozik a Madár-sziget, a Kígyó-sziget, a Majom-sziget, a Lock-sziget (ahol állítólag a világ legnagyobb zsilipje található).

De ami a tó alatt van, az talán érdekesebb és értékesebb, mint maga a tó.

A völgy elárasztása előtt a Wu Shi-hegy (Öt Oroszlán-hegy) lábánál két csodálatos ősi város állt: Shi Cheng és He Cheng. Shi Cheng több mint 1300 évvel ezelőtt épült, 621-ben a Tang-dinasztia idején (618-907), és egykor a politika, a gazdaság és a kultúra központja volt. He Cheng még idősebb: 208-ban alapították a Han-dinasztia időszakában (25-200), mint üzleti központ a Xin'Anjiang folyó mentén.
Mind He Cheng, mind Shi Cheng 1959 szeptemberében süllyedt el, amikor a kínai kormány úgy döntött, hogy új vízerőműre és víztározóra van szüksége Hangzhou városának, az egyre növekvő lakosság táplálására. A két ősi város mellett további 27 város, 1377 falu, majdnem 50.000 hektárnyi mezőgazdasági terület és több ezer lakóház került víz alá. Körülbelül 290.000 embert költöztettek el a program miatt. A kormány teljes apátiája az ősi városok megőrzése iránt megdöbbentő.
He Cheng és Shi Cheng városai 40 évre feledésbe merültek, egészen 2001-ig, amikor Qiu Feng, a helyi turizmusért felelős tisztviselő megvitatta egy pekingi búvárklubbal, hogyan lehetne a Qiandao-tó szórakoztató funkciójáról gondoskodni. Arra gondolt, hogy hasznosítani kellene a városokat, és megkérdezte a búvárokat, lemerülnének-e a vízbe, és megnéznék-e azt.
2001. szeptember 18-án, első alkalommal tettek kísérletet arra, hogy elérjék a várost. "Szerencsénk volt. Amint belemerültünk a tóba, megtaláltuk a város külső falát, sőt még egy téglát is felszínre hoztunk" - mondta Qiu egy interjúban. Qiu gyorsan bejelentette felfedezését a helyi kormánynak. Ahogy egyre több kutatást végeztek, kiderült, hogy az egész város, amely évtizedekig víz alatt volt, épségben maradt. Még a fa gerendák és a lépcsők is megmaradtak.

2005-ben a helyi turisztikai osztály, három további ősi várost fedezett fel a víz alatt. 2011. január 7-én, a városokat tartományi szintű ereklyeként értékelték. A következő hónapban a Chinese National Geographic magazin fényképeket nyomtatott a városról. A helyi önkormányzatok izgatottak voltak, de az ősi városok megőrzésének problémája továbbra is fennállt.

Néhányan azt javasolták, hogy építsenek egy védőfalat, és szivattyúzzák ki a vizet a városból. Ez a módszer azonban költséges volt, és a falak nem lettek volna képesek elviselni a nyomást.
Ezután azt javasolták, hogy az elmerült városokat nyissák meg a turisták előtt. Egy 23,6 méter hosszú, 3,8 méter magas, 48 férőhelyes tengeralattjárót építettek 40 millió jüan-ból (6,36 millió dollár) a víz alatti látogatásokhoz. Mivel azonban 2004-ben készült el, a tengeralattjárót soha nem használták. A helyi tisztviselők szerint a törvények nem engedték, hogy belvizekbe merüljenek. Ezenkívül egyetlen szabály sem vonatkozik polgári tengeralattjárókra. Még ha hivatalosan is jóváhagyják, a jármű erős vízáramlást okozhat, ami károsíthatja az épületeket.

Egyes szakértők úgy vélik, hogy a legjobb dolog most semmit sem tenni, mivel a technológiai lehetőségek korlátozottak. "Mielőtt felhasználnánk kulturális emlékeinket, meg kell védenünk őket" - mondta Fang Minghua, a Chun'an Megyei Örökségvédelmi Hivatal korábbi igazgatója. Kijelentette, hogy a jelenlegi technológia nem kínál életképes lehetőségeket.

Fang példaként két, az ősi városból származó fagerendát hozott fel, amelyek fokozatosan zsugorodni kezdtek, amikor kivették őket a víz alatti környezetükből és levegőre kerültek. A víz jobb védelmet nyújt a fa számára; ha levegőnek vannak kitéve, az növeli a károsodás lehetőségét. Ezenkívül a falak finomak, és a vízáramok változása miatt összeomolhatnak. Fang azt javasolta, hogy tiltsák meg a vitorlázást, a halászatot és a homokásást a közeli területeken.
Az elsüllyedt városok ma a búvárturizmus számára jelentenek kánaánt. Mivel a leletek 25-40 méterrel a felszín alatt vannak, csak profi búvárok számára találhatók elérhető közelségben.
A település 5 városkapuval és 265 boltívvel rendelkezett, melyeket domborművek és vésetek sokasága díszített: oroszlánok, sárkányok, főnixmadarak, pazarul megörökített történelmi események. Faragott lépcsősorokból, érintetlen fagerendákból és gyönyörű épületekből áll az ősi kínai város. Az utóbbi időben egyre több hobbibúvár fedezi fel magának. Egészen fantasztikusak ezek az épületekre vésett, csodálatos faragványok.