A nyújtott koponyák nyomában

 Az alábbi koponyákat Dr. Robert Connolly fényképezte a világ körüli útján, amikor anyagokat gyűjtött az ősi civilizációkról. A szokatlan koponyák felfedezése tehát erőfeszítéseinek nem sejtett "megkoronázása" volt. Connolly 1995-ben CD-ROM-on tette közzé fényképeit "Az ősi bölcsesség keresése" címmel, Cambrixben.
A koponyákra vonatkozó adatok hiányosak, ami rendkívül megnehezíti a koruk, s más hominidákkal való összefüggéseik helyes értékelését, valamint eredetük elhelyezését. Egy részük nagyon különbözik egymástól, mintha teljesen más fajokhoz tartoznának, távolról viszont hasonlítanak a Homo nemzetséghez. Az első dolog, ami magára vonja a figyelmet minden esetben, az a koponyák mérete és alakja. A képeken négy különböző csoport látható.
Amikor néhány kép (az első kettő) felkerült a CompuServe-re, az emberek többsége azt feltételezte, hogy a fej préseléséről van szó, amelyről jól ismert, hogy az ókori Núbiában, Egyiptomban és más kultúrákban divatos volt. Ezzel az elmélettel az a probléma, hogy a préselt koponyák, bár megnyúltak és hátrafelé lejtenek, lapított homlokkal rendelkeznek, ugyanaz a kapacitásuk, mint a normál emberi koponyáké; az egyetlen különbség a homlok- és az oldalsó deformációkkal elért alak. Valójában inkább hasonlítanak az első (premodern) koponyatípushoz, mely típus tarkója lekerekített, mint a „kúpfej” típushoz. „Kúpfejűek” nem fordulnak elő a szokásos koponyapréselő mintákban.

A képen látható első /premodern/ koponya sajátos problémákat vet fel. Elülső része úgy tűnik, a pre-neandervölgyi családhoz tartozik, de az alsó állkapocs, bár robusztusabb, mint a mai emberé, modern formával és jellemzőkkel rendelkezik. A koponya alakja nem hasonlítható össze a Homo Erectussal, a Neanderthali típusokkal, sem a modern emberi típussal. /Szerk: Összehasonlításképpen, halványkék színnel a mai modern ember koponyájának körvonalai láthatók./ Néhány kisebb neandervölgyi jellemző ugyan jelen van, mint a koponya alsó hátsó részén található occipitalis /nyakszirti/ gerinc és a lapított alja, más jellemzők inkább a Homo Erectusra mutatnak. A koponyafenék szöge azonban szokatlan. Nem zárhatjuk ki, hogy ebben az esetben egy deformált egyedről van szó, de nagyon valószínűtlen. Úgy tűnik, hogy egy ismeretlen premodern ember vagy egy humanoid típusú reprezentánsához tartozik.

Amint az a modern Homo Sapiens koponyával való összehasonlításból nyilvánvaló, kapacitása az emberi tartományon belül van. Ez nem meglepő, mivel a késő neandervölgyiek és a kora újkori emberek (cro-magnoniak) nagyobb koponyakapacitással rendelkeztek (mindkettőjüké nagyjából 1600-1750 köbcentiméter volt), mint a modern embereké (kb. 1450 ccm). Ez a fajta kapacitás csökkenés (méghozzá hirtelen - az i. e. 10500 utáni modern emberek kisebb koponyával rendelkeznek) rejtélyes dolog, de ez egy másik történet.
Nem kevésbé rejtélyes, hogy mit keres egy premodern embertípus képviselője a dél-amerikai kontinensen. Az ortodox antropológia szerint ez a koponya egyszerűen nem létezik, mert nem lehetséges. A tankönyvek szerint az ember megjelenésének legrégebbi időpontja Észak-Amerikában i. e. 35000 körül van, Dél-Amerika esetében pedig sokkal később, a diffúziós elmélet feltételezései alapján. Vannak más források is, melyek számos rendellenes lelet alapján az emberi nemzetség minden típusát sokkal korábbi időpontra teszik mindkét amerikai kontinensen, de az Akadémia ragaszkodik előzetes elképzeléseihez, bármi történjék is. Így biztonságosabb.
A fenti "premodern" koponyát és a következő három példányt Peru Paracas régiójában találták. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy kapcsolatban állnak egymással. Van némi lehetőség arra, hogy a "premodern" valójában a "kúpfej" típus előfutára, de mivel nem áll rendelkezésünkre semmilyen kormeghatározó elemzés, e tekintetben csak találgathatunk.
A" kúpfej " típus igen szokatlan a koponya alakja miatt. Itt három példány van, amelyek kizárják a véletlenszerű vagy mesterséges deformáció lehetőségét (a már említett núbiai deformációknak számos változata volt). Egyedi jellemzőik vannak az általános morfológia tartományán belül. Nem kétséges, hogy szoros rokonságban állnak egymással, és valószínűleg a Homo nemzetség meglehetősen különálló ágát képviselik, ha nem egy teljesen más fajról van szó.

A C1 és egy modern emberi koponya összehasonlítása enyhe pontatlanságot mutat, amit a koponya alakjának a helyére történő elforgatásakor fellépő bizonyos fokú torzulás okoz. Amint az a C2-ből és a C3-ból nyilvánvaló, a koponya alsó részének szöge nem tér el a normálistól. Az általános arányok hasonlók.

A koponya boltozatának nagysága viszont mindhárom képen nyilvánvaló. Interpolációval a minimális koponyakapacitást 2200 ccm-re becsülhetjük, de ez az érték akár 2500 ccm is lehet. A koponya alakja lehet egy biológiai válasz-a faj mechanizmusának túlélése -, növelni az agytömeget anélkül, hogy veszélyeztetné a faj kihalását és az életképes biológiai szaporodást. Mivel azonban a modern populációban nem látjuk a "kúpfej" típus képviselőit, valami megakadályozta, hogy ez a típus olyan széles körben elterjedjen, mint a mai modern ember esetében.

/Szerk: Bár a fenti leletek dél-amerikaiak egy, az ősi Egyiptomról szóló dokumentumfilmben mutattak be hasonló fejformájú személyt, de Mexikóban is találtak ilyet. Elképzelhető, hogy egykor, az egész Földön elterjedtek voltak/

 A" J " típusú koponya különböző problémákat vet fel. Ez minden tekintetben egyenértékű a modern koponyatípussal, de több tényezője aránytalan. Kevésbé jelentős a szemgödrök mérete, amelyek körülbelül 15% -kal nagyobbak, mint a modern emberé. Annál jelentősebb a koponya boltozatának nagysága. A becsült koponyakapacitás ebben az esetben, legalább 2600 és 3200 ccm között mozog.
A példány kora ismeretlen, és eddig nem tudni más ilyen típusú egyedről. Más variációt mutat az" M " típusú koponya, amely még bizarrabb, mint az összes korábbi.

Az" M " típusú koponya hiányos, az arcterület alsó része érintett. Az arcrész maradványaiból kitűnik, hogy a jellemzők teljes mértékben a normál emberi koponyatartományon belül vannak. A koponya boltozata viszont a legnagyobb a kiállított példányok között. Ezenkívül a két kiálló "lebeny" nagyon rendellenes. Koponyakapacitása egészen biztosan 3000 ccm fölé becsülhető.

Mind a" J", mind az" M " típusok határosak a biológiai lehetetlenséggel. Az egyetlen magyarázat, amit el lehet képzelni arra, hogy a példányok természetes úton születtek, az, ha a neoténia (a faj azon képessége, hogy meghosszabbítja a növekedési időszakot az érés előtt) mindkét csoportban túlnőtt a modern embertípusra jellemző tartományon, hogy a koponya ilyen méretűre nőjön. Ez azt is jelentheti, hogy ezeknek a példányoknak az átlagos élettartama lényegesen hosszabb lehetett, mint a modern embertípus átlaga.
Bármilyen sejtés, miszerint ezek a minták egyszerűen deformációkat vagy kóros eseteket reprezentálnak, aligha igazolható. A modern emberi populációban időről időre anomális növekedési típusok vagy formák jelennek meg, azonban ezek az előfordulások még mindig az adott faj tartományán belül vannak. Az orvosi szakirodalomban dokumentált legnagyobb koponya kapacitása 1980 ccm volt, azonban a koponya alakja normális volt. Azt is szem előtt kell tartani, hogy a koponya bármilyen kóros növekedése súlyos következményekkel jár a szenvedő egyén számára már a fejlődés korai szakaszában, gyakorlatilag kivétel nélkül. A természet ebben a tekintetben nagyon könyörtelen. Az itt bemutatott összes példány viszont érett, felnőtt egyed volt.
A koponyaboltozat (és így az agytömeg) nem feltétlenül jelzi a magas intelligenciát. A fent említett legnagyobb koponyával rendelkező egyén retardált ember, míg Anatole France 1100 ccm-el  is egészen ragyogó író volt.

Dr. Robert Connolly képanyagain kívül, egy 45 perces filmet is készített, melyben 8 év kutatásait foglalja össze. Sajnos magyar felirat nincs a videóhoz.

Forrás: http://www.paradigm-sys.com/ae/library.html