A ősi japán sírhalmokat saját nyelvükön kofunoknak /ősi sír/ nevezik. Elsősorban a 3. és 7. század között épültek. A kofun elnevezés magára a korszakra utal. A sírhalmok néhány métertől, több mint 400 méter hosszúságig is terjedhetnek.
Még kimondani is sok, de összesen több mint 160.000!!! kofun épült meg a szigetországban. Ekkora darabszámnál az ottaniak sokszor úgy mehetnek el egy-egy ilyen sírhalom mellett, hogy nem is tudnak róla. Döntő többségüket benőtte a növényzet, egy részük el van kerítve a hatóságok által, a legnagyobb, császároknak készült kofunok, más részüket kövezett úton turisták is körbejárhatják.
Négy típusuk van:
1. Kör alakú kofun /empun/
2. „Két összenőtt téglalap” kofun /zenpo-koho-fun/
3. Szögletes kofun /hofun/
4. Kulcslyuk alakú kofun /zenpo-koen-fun/
Mivel az UNESCO a világörökségi helyszínek közé is felvette e sírhalmok bizonyos részét, így archeológiai kutatást nem lehet végezni rajtuk, és sok kérdőjel marad velük kapcsolatban, többek közt az is, ki nyugszik bennük.
2002 októberében azonban az Imperial Household Agency mégis engedélyt adott egy ásatásra Ibarakiban, Oszaka prefektúrában, ahol Keitai császár sírhelyét tárták fel, bár ez nem bizonyított, mivel a helyszínen talált tárgyak kormeghatározása, a császár koránál régebbieknek mutatkoztak. 1986-ban már végeztek korlátozott ásatási munkákat a helyszínen, de a régészek és a kutatók csak az ősi árok partján tudtak ásni. Az Ota-Chausuyama-kofun nevű kulcslyuk alakú sírhalom 226 méter hosszú, elöl szögletes és egyfajta kör alakban kiugró.
710 után, a temetkezési szokások megváltozásával a kofun sírhelyek építése megszűnt.
Források: https://en.wikipedia.org/wiki/Kofun
http://www.archaeology.ws/2003-1-9.htm
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése